G E N E S I S

1913 januárjától megkezdődött az összes bolgár kolostor meghódítása – a bolgár papság kiűzése és szerb papsággal való felváltása. Ezután az iskolákon és az egyházakon volt a sor: minden tanítót és papot, aki nem volt hajlandó szerbként bejegyeztetni magát, kiutasítottak és elüldöztek Bulgáriából; a templomokba szerb papokat, az iskolákba szerb tanárokat telepítettek, a bolgár tankönyveket pedig megsemmisítették.

1913 márciusában kiutasították az összes bolgár segédpüspököt, és ugyanezen év júniusában – és a metropolitákat: a szkopjei neofitát, a velesi Meletiust, a bitolai Arszenyijt és a debári Kozmát. A szkopjei egyházmegyében még Szent Cirill és Metód ünnepét is betiltották, és Kicsevóban a bolgár muszlimokat is szerbekként tartották nyilván, mert bolgárul beszéltek. Az Ohridi, Bitolai, Velesi, Debári és Szkopjei exarchátus egyházmegyék a szerb ortodox egyház fennhatósága alá kerültek.

1944 őszén a bolgár hadsereg, a polgári és az egyházi közigazgatás kivonult az újonnan elcsatolt területekről a Vardarban és az égei-tengeri Macedóniában. Ez volt a mélypontja annak, hogy a bolgár exarchátus részt vett a bolgár nemzeti kérdés megoldásában, „az itt vizsgált időszakban a bolgár etnikai területek és közösségek egy nemzetállamban való egyesítése alatt értve”.